Május 4. – Szent Flórián napja, tűzoltók napja.
Gyakran kérdezik tőlünk: miért csináljuk? Miért hagyjuk ott a családi vacsorát, a pihenést vagy az éjszakai álmot, ha megszólal a riasztás? A válasz egyszerűbb, mint gondolnátok: mert a közösségünk biztonsága nem várhat. Nem a dicsőségért vagy a tapsért tesszük, hanem azért az érzésért, amikor egy nehéz helyzetben tudjuk: számíthatunk egymásra és a bajbajutottak is számíthatnak ránk.
A riasztás hangja nem tesz különbséget köztünk. A baj nem válogat és amikor megszólal a sziréna, a bajtársiasság és az emberélet védelme az egyetlen, ami számít. Egyenruhánk színe vagy a szolgálati formánk különbözhet, de a szívünk ugyanazért dobban: hogy segítsünk, ahol mások már nem tudnak és ott legyünk, ahol minden másodperc számít.
Ma nem csak a védőszentünket ünnepeljük, hanem azt az elképesztő szakmai és emberi közösséget, amely az ország minden pontján óvja a biztonságunkat.
Köszönjük minden tűzoltó bajtársunknak a kitartást, a bátorságot és azt az áldozatos munkát, amellyel nap mint nap bizonyítjátok: a segítségkérésre a válasz mindig ott van.
Isten éltessen minden tűzoltót! Vigyázzatok magatokra és egymásra a bevetéseken!